Amerikai és kanadai egyetemek kutatói hét fontos gyümölcs- és zöldségféle, valamint csonthéjas termést vizsgáltak meg, amelyeknek szükségük van a vadméhek vagy házi méhek beporzására, akár oly módon is, hogy helybe viszik a beporzáshoz a bérelhető méhekkel teli kaptárakat.
Miközben a házi méheket tekintik hagyományosan a gazdaságilag leghasznosabb beporzóknak az Egyesült Államokban, a tanulmány megállapította, hogy a vadméhek a korábban gondoltnál jóval nagyobb szerepet töltenek be még a kiemelt mezőgazdasági területeken is.
A beporzók számának csökkenése a termésátlag csökkenését eredményezi
A tanulmány szerzői rámutattak, hogy kutatásuk szerint a beporzók számának csökkenése mérhetően jelentkezik minden általuk vizsgált termés csökkenésében. Egyúttal azt is kiemelték, hogy a nagy mezőgazdasági területeken a vad fajok alapvető szerepet töltenek be a beporzásban.
A kutatók 131 amerikai és kanadai farmról gyűjtöttek adatokat: megvizsgálták a különböző fajtájú méhek előfordulását, és vizsgálták a beporzás hatékonyságát is.
Ezek alapján becsülték fel, hogy országosan évente a termény mekkora értékének előállításában játszanak szerepet a vad beporzó rovarok, és eszerint ez több mint másfél milliárd dollárnyi termény lehet, míg a házi méhek 6,4 milliárd dollár értékű termény előállítását segítik elő.
A kutatásban vizsgált hat termény a tök, az alma, a cseresznye, a meggy, az áfonya és a görögdinnye volt. Mint kiderült, a vadméhek átlagosan több virágport tudtak szétszórni egy-egy virágból, mint a házi méhek.
Az egyetlen kivételt a kaliforniai mandulatermesztő területek jelentették, amelyeken gyakran egyáltalán nem volt jele a vadméhek jelenlétének. A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban publikált tanulmány szerint a vizsgált hét terményből ötnél kimutatható volt, hogy a beporzók hiánya miatt kevesebb lett a termés.